itt olvashatod el az ac/dc új híreit!

megbüntették az ac/dc-t

2010 június 3-án a magyar határhoz érkezett bandát a román oldalon feltartóztatták az ország úthálózatát kezelő vállalat alkalmazottai, és összesen 2500 eurót, mintegy 690 ezer forintot követeltek járműveik után az úthasználatért - mondta el kedden Doina Trion, az együttes menedzsere.

Mint mondta: a túlbuzgó alkalmazottak azt állították, hogy a stáb nem fizette meg az útdíjat, és addig nem akarták átengedni őket a nagylaki határátkelőn, amíg nem rendezik tartozásukat.

Az incidens után az együttes levélben tett panaszt az útkezelő vállalatnál, mivel semmiféle számlát nem kaptak az összegről - fűzte hozzá Trion.

Az útkezelő vállalat bejelentette, hogy szerdán ellenőröket küld a nagylaki határátkelőhöz az eset kivizsgálására.

Nem a magyarok büntettek

Az intézkedés nem Magyarország területén történt, így abban a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság határrendészei vagy más magyar rendőr nem vett részt, így arról további információval sem rendelkeznek - tudta meg a delmagyar.hu Szenti Szabolcs főhadnagytól, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjétől.

2009 március 23.-ai koncert beszámoló

Egy koncert amire közhelyek nélkül állíthatom nagyon sokan vártak. Nem csak a 20 éves lázadó ifjúság, bár ők manapság más zenén nevelkednek, hanem szó szerint három generáció számolta a napokat visszafelé, vagy figyelte a visszaszámlálót itt az ACDC Hungary oldalán.

Kihagynék most minden előzményt a koncerttel kapcsolatban, és csakis a hétfőről irnék. Délután 5-kor indultunk a 10 éves lányommal Pestre, bekalkulálva a délutáni dugót, hogy kapunyitásra a Sportcsarnokhoz érjünk. Volt némi izgalom, mivel a dugó a tetőfokára hágott a Kerepesi úton, de sikerült parkolóhelyet találnunk és 18:20-kor megérkeztünk.

Nem kellet sokat várni a bejutásra ekkor, azonban aki később érkezett már nem járt ilyen jól, főleg hogy az eső is elkezdett cseperegni. Szóval 10 perc alatt bent voltunk a biztonsági ellenőrzés és a jegykezelés után.

Még szerencse hogy nem vittem sok pénzt magammal, mert egy rajongónak igazi kánaán volt ami bent fogadott. Legalább 10 helyen lehetett eredeti ACDC relikviákat vásárolni. ACDC villogó szarvacska 3e Ft (vagy 10 euró) - mondjuk ezt nem úsztam, meg Vivien ehhez mindenképpen ragaszkodott, és hogy tudna ellenállni egy szerető apuka egy ilyen szívhez szóló kérésnek...

Ezen felül volt ACDC póló minden mennyiségben, ACDC plakátok, ACDC zászlók, kis és nagy ACDC csecsebecsék, természetesen az összes ACDC album és még sorolhatnám. A belső körfolyosó már ekkor zenget az enyhén italos Német rajongóktól, ami azonnal emelte az esemény hangulatát... hozzáteszem nagyon sok külföldi volt.

Mi magyarok nem nagyon zajongtunk ekkor, főleg hogy rengeteg ACDC-n felnőtt apukát és anyukát(!) láttam a Vivienhez hasonló korú gyermekeivel. Nemes dolog a Rock-ra nevelni az ifjúságot. Minden szülőnek - magamat is beleértve - jutalompontot adok. Aztán jöttek mentek a 20 évesek, a 30-asok, a 40-esek és az 50-es párok is, igazi többgenerációs esemény volt ez.

Megkerestük a helyünket egy üdítővel a kezünkben, majd rövid fejcsóválás után megállapítottam, hogy a 115-ös szektor bizony nem éppen a szinpad közelében van. Volt időnk, hát jártunk-keltünk, amig ki nem kötöttünk a 121-es szektor feletti folyosón, ami a mozgássérültek számára volt fenntartva. Mivel szabad volt az első ilyen terasz, le is horgonyoztunk és elhatároztuk, hogy inkább állunk, de itt maradunk a szinpadtól 10-15 méterre, a jobb oldali első szektor felett.

Jött 40 perc Answer, meghallgattuk, aztán jött vagy fél óra szünet és még mindíg azt figyeltük mennyi üres hely van a koncerten. Közben folyamatosan hívtam Spanyiel Péter barátomat - aki nemkülönben a Robinzoncirkusz zenekar gitárosa: robinzon.try.hu - mivel Ő kint rekedt a fiával, hogy hol van már. Kiderült kisebb gubanc volt a koncert előtti órában a nézök beengedésével, igy bent kb. 8 ezren, kint meg kb. 6 ezren voltak még ekkor.

Lassan eltelt a várakozás ideje, elsötétült a szinpad és óramű pontossággal belekezdett az ACDC az esti Show-ba.

A bevezető intró után a természetesen a Rock N' Roll Train volt az első szám, irtózatos hangerővel. Igazi szívet melengető élmény volt 1991 után ismét az ACDC-t látni élőben. A szám után Brian lazán nyomott egy "Hello Budapest"-et, majd közölte hogy nem beszéli a nyelvünket, ezutám már csak "Craizy Budapest"-nek titulált minket a maga nagyapai jóindulatával. Hozzáteszem talán a 121-es szektor volt az egyetlen, ahol nem járt jól aki az ülőhely kedvéért vett ide jegyet, mert a koncert első percétől felállt az első 1-2 sor, innentől meg mindenkinek állnia kellett aki látni is akart valamit. Ja persze a végéig le sem ültek.... A "B" szektor nagyon brutálan nézett ki rengetegen voltak ott.

Jöttek sorba a számok megállás nélkül... azaz minden szám után 2 perc pihenőt rendeltek maguknak, ilyenkor elsötétült a szinpad, amig a zenészek Phill Rudd körül összegyűltek, megitták a kis frissítőjüket és megtörölköztek. Hell Ain't A Bad Place To Be -t követte a Back In Black, majd a következő dal az új albumról a Big Jack. Elmaradhatatlan kedvenc a zenekart fémjelző örök rocksláger a Dirty Deeds Done Dirt Cheap, majd a Shot Down In Flames a Highway to Hell albumról. Mondanom sem kell a tombolás kötelező volt amikor megszólalt a Thunderstruck riffje. Következett a Black Ice szintén az új albumról. Minden idők legnagyobb rock-blues száma az ACDC-től a The Jack. Megérkezett a harang a magasból amelynek zsinórjára Brian felpattant és lengett párat, ez volt a Hells Bells. Ezután következtek a Shoot To Thrill, az új albumról a War Machine, az Anything Goes.

Az utolsó blokkban a legnagyobb szerzemények jöttek sorban: a You Shook Me All Night Long, a T.N.T., Whole Lotta Rosie és a Let There Be Rock. Leirhatatlan katarzis élmények voltak ezek. A Let There Be Rock alatt szólt Angus majd 10 perces szólója. Csodálatos!

Hihetetlen tempóban és energiával nyomták végig a koncertet. Minden benne volt ami szokott, Angus szólója, Angus sztriptíze.... azaz egy valami mégiscsak hiányzott a Let There Be Rock alatt, mégpedig nem láthattuk a gitározó Angust Brian Johnson nyakában. Habár a korukat letagadhatják, de vannak már olyan erőelemek amire nem vállalkoztak. A két background gitáros Malcolm és Cliff szinte rezzenéstelenül játszották végig a 2 órát. Úgy álltak ott mint két kőszikla.

Így is azt nyújtották amire vártunk, hozták a formájukat, az egész koncertről tényleg csak szuperlativiuszokban lehet beszélni. A végére jött a ráadás, benne a leghíresebb számuk a Highway To Hell és a For Those About To Rock (We Salute You) , ahol a Népstadion 12 ágyúja helyett most csak hatot sorakoztattak fel, de azok is igen nagyokat szóltak a szám közben.

A koncert végén sikerült időben elhagyni a Sportarénát, örök élménnyel lettünk gazdagabbak a lányom és én, aki miután beszállt a kocsiba a villogó szarvacskákkal a fején 3 perc alatt elaludt. Igy mentünk hazáig.....

Köszönjük mindenkinek aki tett valamit a koncert megvalósításáért, köszönet a LiveNationnak, köszönet a Ticketpro-nak, köszönet a Budapest Sportarénának és KÖSZÖNET A MAGYAR RAJONGÓKNAK akik ott voltak.

És akiknek nem jár köszönet azok a nepperek voltak, akiknek sajnos sikerült lehúzni jópár rajongót és akik miatt elég sok üres hely maradt az eladatlan jegyek miatt.

Salute: Sbs azaz Stefán Zoltán főszerkesztő.

Track lista 2009 március 23-án:

1. Rock N’ Roll Train
2. Hell Ain’t A Bad Place To Be
3. Back In Black
4. Big Jack
5. Dirty Deeds Done Dirt Cheap
6. Shot Down In Flames
7. Thunderstruck
8. Black Ice
9. The Jack
10. Hells Bells
11. Shoot To Thrill
12. War Machine
13. Anything Goes
14. You Shook Me All Night Long
15. T.N.T.
16. Whole Lotta Rosie
17. Let There Be Rock

Ráadás:
18. Highway To Hell
19. For Those About To Rock (We Salute You)

Oldal: hírek
ismerd meg az ac/dc legendáját és híreit! - © 2008 - 2025 - bhgg.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat